2014. július 2., szerda

Wand Woods - Pálcakészítéshez használt fafajták 2. rész

Angol tölgy (English Oak)
Ez egy pálca a jó és a rossz időkre egyaránt, és olyan hűséges barát, amennyire a tulajdonosa, aki elnyeri. Az angol tölgy pálcák erős, bátor és hűséges partnert keresnek. Kevésbé ismert tény, hogy a tölgypálca tulajdonosainak erőteljes ösztöneik vannak, és vonzódnak a természettel, az állatokkal és a növényekkel kapcsolatos mágiához. A tölgyfát az erdő királyának is hívják a téli napfordulótól a nyári napfordulóig, és a fát csakis ebben az időszakban kellene gyűjteni (a magyal pedig akkor a legjobb, amikor a napok újra rövidülni kezdenek, azt pedig csak akkor kellene gyűjteni. Ez a felosztás egy régi babona kezdetét is jelentette, miszerint "ha a fiú pálcája tölgy, a lányé pedig magyal, összeházasodni butaság", de én úgy találom, ez a babona alaptalan). Azt mondják, Merlin pálcája is angol tölgyből készült (habár a sírját sosem találták meg, így ezt semmi sem bizonyítja).

Ezüstfenyő (Fir)
A nagyapám, Gerbold Octavius Ollivander, mindig "túlélő-pálcának" hívta az ezüstfenyő fájából készült pálcát, mert három olyan varázslónak is adott el belőle, akik azután halálos veszélyeken mentek keresztül, és sértetlenül megúszták. Az kétségtelen, hogy ez a fa a legellenállóbb, és olyan pálcákat lehet készíteni belőle, amelyek erősek és hatalmasak maradnak az igazi tulajdonosuknak, viszont a döntésképtelen vagy megváltoztathatatlan, makacs emberek kezében csupán gyenge eszközök. A fenyőpálca különösen illik az átváltoztatáshoz, és olyan tulajdonosnak kedvez, aki határozott, és alkalmanként megfélemlítő magatartást tanúsít.

Galagonya (Hawthorn)
Gregorovitch, a pálcakészítő a következőket írta a galagonyáról: "különös, ellentmondó pálca, tele paradoxonokkal, ahogy a fa, amelyik életet adott neki: a levelei és a virágai gyógyítanak, és mégis, aki levágja az ágait, megérzi a halál leheletét." Sok mindenben eltér Gregorovitch és a saját véleményem, azonban a galagonyánál egyetértünk; felettébb komplex, mesterkélt a természete, ugyanúgy, mint annak, aki a legjobban illik hozzá. A galagonyapálca kifejezetten illik a gyógyító varázslatokhoz, ugyanakkor ért az átkokhoz is; én azt figyeltem meg, hogy ez a fa leginkább egy olyan tulajdonos kezében érzi otthon magát, akinek a természete ellentmondásos, nyugtalan. A galagonyát nem könnyű uralni, ezért csak akkor adok galagonyapálcát egy varázsló vagy boszorkány kezébe, ha bizonyítottan tehetséges, különben a következmények veszedelmesek lehetnek. A galagonyapálcának van egy megjegyzendő tulajdonsága: ha rosszul kezelik, a varázslatok elsülhetnek visszafelé is.

A tovább mögött folytatódik!


Mogyoró (Hazel)
A mogyorópálca rendívkül érzékeny pálca, gyakran tükrözi a tulajdonosa érzelmi állapotát, és a legjobban azoknak működik, akik tudják kezelni saját érzelmeiket. Azoknak viszont, akik nemrég elvesztették a fejüket, vagy komoly csalódás érte őket, nagyon óvatosan kell bánni a mogyorópálcával, mert az elnyeli ezeket az energiákat, és később váratlanul adja ki magából. A mogyorópálca előnye több annál, hogy kárpótól a kisebb kellemetlenségekért; egy gyakorlott kézben kiváló mágiára képes, és annyira odaadó a tulajdonosához, hogy gyakran "elsorvad" (ez azt jelenti, hogy eltűnik belőle minden mágia, és nem hajlandó működni, és gyakran muszáj eltávolítani a magot, és egy másik burkolatba illeszteni, amennyiben még szükség van a pálcára), ha a mestere élete véget ér (ha a mag unikornisszőr, nincs remény, a pálca szinte biztosan "meghal"). Emellett a mogyorópálcának tehetsége van a föld alatti vízkészletek felkutatásához, és ezüst színű szikrákat, és könnycsepp alakú füstpamacsokat bocsát ki, ha elrejtett forrás vagy kút felett halad el.

Magyal (Holly)
A magyal egyike a ritka pálcafáknak; hagyományosan védelmezőnek tartják, ami olyan kézben működik a legjobban, akinek segítségre van szüksége az indulatai kezeléséhez. Ugyanakkor a magyalpálca sokszor választ olyat, aki veszélyes, gyakran spirituális küldetések elkötelezettje. A magyal az egyike azon pálcának, amelyek teljesítménye drasztikusan változhat attól függően, milyen maggal társítják: nehéz párosítani főnixtollal, mert a fa illékonysága és a mag függetlensége furcsán reagálnak egymásra. Nehéz párt találni neki, de ha megvan az ideális tulajdonos, semmi és senki nem állhat az útjukba.

Gyertyán (Hornbeam)
A saját pálcám gyertyánból készült, és szerénység nélkül mondhatom, hogy úgy tapasztaltam, a gyertyán tehetséges boszorkányt vagy varázslót választ magának, olyan tiszta szenvedéllyel, amit néhányan talán megszállottságnak hívnak  (habár én jobban kedvelem az éleslátás kifejezést), de ami aztán elcsitul. A gyertyánpálca alkalmazkodik a leggyorsabban a tulajdonosa mágiájához, és olyan gyorsan azonosul vele, hogy azután mások még a legegyszerűbb varázslatokat is nehezen tudják véghezvinni vele. A gyertyánpálca hasonul gazdája elveivel, bármi is legyen az, és nem hajlandó olyan varázslatot végrehajtani - legyen az rossz vagy jó -, ami ütközik a mestere alapelveivel. Különösen finoman hangolt, érzékeny pálca.

Vörösfenyő (Larch)
A meleg színekkel rendelkező, erős és tartós fa régóta megbecsült, erőteljes és vonzó pálca-alapanyag. A hírnevét annak köszönheti, hogy bátor és magabiztos annak a kezében, aki túlszárnyalja az elvárásokat. Ez egy nagyon kívánatos pálca, azonban nehéz megtalálni neki a megfelelő tulajdonost, és sokkal trükkösebb a kezelése, mint sokan gondolnák. Én úgy találom, a vörösfenyőpálcának rejtett tehetsége, váratlan hatásai vannak, hasonlóan a tulajdonoshoz. Gyakran előfordul, hogy a boszorkány vagy varázsló nem fedezi fel az igazi tehetségét, egészen addig, míg nem kerül hozzá a vörösfenyőpálca, de azután kivételes párost alkotnak.

Babér (Laurel)
Azt beszélik, a babérpálca nem tud tisztességtelen cselekedetet végrehajtani; habár én már láttam dicsőséges küldetés során (ami nem szokatlan cél azok körében, akik elnyerik a pálcát) erőteljes és halálos varázslatot végrehajtani. A babérpálcát néhányan bizonytalannak gondolják, de ez igazságtalan. Úgy tűnik, a babérpálca nem képes tolerálni a lustaságot, és ez a legkönnyebb módja a pálca elvesztésének. Ugyanakkor boldogan ragaszkodik az első tulajdonosához, és alkalmanként, ha egy másik varázsló vagy boszorkány megpróbálja ellopni, spontán szikrákat bocsát ki magából.

Juhar (Maple)
A juharpálca gyakran választ olyan tulajdonost, akinek a vérében van az utazás, a felfedezés iránti vágy; ők nem az "otthon ülő"-fajta pálcák, és szeretik, ha a varázslójuk / boszorkányuk ambiciózus, különben a mágiájuk nehézkes lesz és színtelen. A kihívásoktól azonban szó szerint világítani fog, ragyogásba burkolja magát, és a tulajdonosát is. Ez egy gyönyörű és kívánatos fa, és évszázadok óta a juharpálca az egyik legdrágább a pálcák között. A juharpálca birtoklása már régóta státusszimbólum is, köszönhetően a hírnevének és a magasra törő tulajdonosoknak.

Körte (Pear)
Ez az aranytónusú fa lenyűgöző mágiával rendelkező pálcáknak ad életet, amelyek a legjobban melegszívű, nagylelkű és bölcs tulajdonosok kezébe valók. Tapasztalataim szerint a körtepálcás boszorkányok és varázslók általában népszerűek, és tiszteletreméltóak. Emellett egyetlen olyan esetről sem tudok, hogy körtepálca került volna egy sötét varázsló vagy boszorkány kezébe. A körtepálca a legrugalmasabb pálca, és azt figyeltem meg, hogy még több évi kemény használat után is tökéletesen újnak látszik.

Fenyő (Pine)
A fenyőpálca mindig független, egyedülálló mestert választ, akit zárkózottnak, áskálódónak, sőt, titokzatosnak tartanak. A fenyőpálca élvezi, ha kreatívan használják, és más pálcákkal ellentétben könnyen alkalmazkodik az új módszerekhez és varázslatokhoz. Sok pálcakészítő ragaszkodik hozzá, hogy a fenyőpálcát könnyű kinyomozni, és olyan tulajdonosnak működik a legjobban, akiknek hosszú élet rendeltetett; és azt én is elmondhatom, hogy nem találkoztam még olyan fenyőpálcással, aki fiatalon halt meg. A fenyőpálca az egyik legérzékenyebb a non-verbális varázslatokra.

Nyár (Poplar)
A nagyapám, Gerbold Ollivander alapelve a következő volt: "Ha becsületességet keresel, először a nyárfa pálcák között nézz szét", és az én tapasztalataim ezt csak alátámasztani tudják. Ez egy olyan pálca, amire számítani lehet, az állandósága, az ereje miatt, és akkor a legboldogabb, ha olyan boszorkánnyal vagy varázslóval dolgozhat együtt, akinek tiszta erkölcsi nézetei vannak. Van egy régi vicc a kisebb pálcakészítők között, miszerint a nyárpálca sosem választ magának politikust, de itt a bizonyíték a szánakozásra méltó tudatlanságukra: a Mágiaügyi Minisztérium két elismert minisztere, Eldritch Diggory és Evangeline Orpington is általam készített nyárfa pálcák tulajdonosai voltak.

Vörös tölgy (Red Oak)
Gyakran lehet hallani, hogy egy hozzá nem értő azt mondja, a vörös tölgy csalhatatlan jele a tulajdonosa heves vérmérsékletének. De tulajdonképpen ez egy tökéletes párbajozó-pálca, és az igazi tulajdonosára a vörös tölgypálcának szokatlanul gyors redakcióképesség jellemző. Kevésbé gyakori, mint az angol tölgy, és az ideális mester gyengéd, gyors észjárású, és alkalmazkodó, gyakran a védjegyévé válhat a varázslás módja, és kiváló társ ha harcra kerül a sor. Véleményem szerint a vörös tölgyfa pálcák a legszebbek.

Cédrusfenyő (Redwood)
A cédrusfenyő beszerzése nehézkes, és mégis állandóan keresett pálcáról van szó, mert hírneve szerint szerencsét hoz a tulajdonosának. Aki jártas a pálcatanban, tudhatja, hogy a népszerűségének oka messzire nyúlik vissza: a cédrusfenyő nem önmagában szerencsés, de erősen kötődik olyan boszorkányokhoz és varázslókhoz, akik rendszeresen a talpukra esnek, jó döntéseket hoznak, és kihozzák a legjobbat még a katasztrófából is. Egy ilyen varázsló vagy boszorkány és a cédruspálca kombinációja mindig érdekes, és miután egy ilyen páros távozik a boltomból, várom, hogy valamiféle izgalmas hőstettről halljak.

Vörös berkenye (Rowan)
A vörös berkenyéből mindig is erőszeretettel készítettek pálcát, mert az hírlik, sokkal védelmezőbb, mint bármelyik másik pálca; tapasztalataim szerint olyan erős és bonyolult védelmező varázslatokat képes létrehozni, amelyeket nehéz megtörni. Sokan állítják, hogy vörös berkenye pálca nem kerülhet sötét varázslóhoz vagy boszorkányhoz, és én sem tudok olyan esetről, hogy az általam eladott pálca rossz útra tért volna. A vörös berkenye a legboldogabb egy tiszta fejű, tiszta szívű ember kezében, de az erkölcsös hírneve senkit se tévesszen meg - ezek a pálcák egyenlő ellenfelei lehetnek bármelyik (akár erősebb) pálcának is, ha párbajra kerül a sor.

Ezüst hárs (Silver Lime)
Ez a különös és felettébb vonzó pálca a 19. században volt divatban. Óriási készleteket igényelt, és a lelkiismeretlen pálcakészítők más fákat festettek be, hogy az hasonlítson az eredetire, így verve át a vásárlókat, akik azt hitték, ezüst hárs pálcát kaptak. Az, hogy a pálca ennyire keresett, nem csak a szokatlan kinézetében keresendő, hanem a híresztelésben, hogy legjobban a látnokoknak, és a legilimenciában képzetteknek működik - mindkettő titokzatos tudomány, ami következményképpen tekintélyes státuszt biztosít a tulajdonosának. Amikor az ezüst hárs iránti igény elérte a csúcsát, Arturo Cephalopos kijelentette, hogy az ezüst hárs és a látnokok közötti kapcsolat "csupán valótlanság, amelyet Gerbold Ollivander (a saját nagyapám) és hozzá hasonló pálcakészítők között terjedt el, mert nagy készletet halmoztak fel az ezüst hársból, és így szerették volna eladni a felesleget". De Cephalopos egy hanyag és tudatlan pálcakészítő volt, és senki (legyen az látnok vagy sem) nem lepődött meg, mikor kivonult a piacról.

Lucfenyő (Spruce)
A képzetlen pálcakészítők bonyolultnak hívják a lucfenyő fáját, de ezzel csak a saját alkalmatlanságukat bizonyítják. Az igaz, hogy a lucfenyővel dolgozni ügyességet igényel, és rossz párost alkot a kaotikus, ideges természettel, valamint kifejezetten veszélyes lehet ügyetlen kezekben. A lucpálca erős kezet igényel, mert gyakran előfordul, hogy saját ötletei vannak a varázslásra vonatkozóan. De amikor megtalálja a párját - aki tapasztalataim szerint merész varázslatokat használ, és jó a humorérzéke - remek segítő lesz belőle, aki erősen ragaszkodik a tulajdonosához, és képes színpompás, drámai jelenségekre is.

Platán (Sycamore)
A platán kutató pálcának ad életet, olyannak, ami buzgón keresi az új tapasztalatokat, és elveszti a fényességét, ha mondén cselekvések mellett kötelezik el. A hátránya ezeknek a csodaszép pálcáknak, hogy ha engedik, hogy unatkozzon, felgyújthatja saját magát;• sok boszorkány és varázsló, akik elérik a középkort, és megállapodnak, meglepődhetnek, ha a pálca lángokba borul, ha újra és újra azt kérik tőle, hogy hozza közelebb a papucsukat. Ahogy ebből is következtetni lehet, a platánpálca ideális tulajdonosa kíváncsi, eleven és kalandvágyó; ha ilyen tulajdonost választ, bebizonyítja, hogy igenis helye van a legdrágább pálcafák között.

Szőlő (Vine)
A druidák fának gondoltak mindent, ami fásszárú, és a szőlő olyan különleges természetű pálcát ad, hogy én örömmel folytatom ősi hagyományaikat. A szőlőpálcák a kevésbé gyakori pálcák közé tartoznak, és azt figyeltem meg, hogy a tulajdonosai szinte mindig olyan boszorkányok vagy varázslók, akik nagyobb célokat keresnek, akiknek rálátásuk van az elrejtett értékekre, akik állandóan meglepik azokat, akik azt hiszik, a legjobban ismerik őket. A szőlőpálcát az olyan személyiség vonzza, amelynek mélysége rejtve van, és ezek a pálcák a legérzékenyebbek, mikor tulajdonos-választásra kerül sor. Megbízható források állítják, hogy ezek a pálcák mágikus effekteket bocsátanak ki, ha a tulajdonosuk közel kerül hozzájuk; én ezt kétszer meg is figyelhettem a boltomban.

Dió (Walnut)
A kimagaslóan intelligens varázslóknak és boszorkányoknak első alkalommal mindig egy diópálcát kellene ajánlani kipróbálásra, mert tíz esetből kilencszer ők az ideális társak egymásnak. Diópálcát gyakran találni mágikus feltaláló vagy újító, innovátor kezében; ezek a szép pálcák sokoldalúak és alkalmazkodóak. Egy apró figyelmeztetés: míg néhány pálcát nagyon nehéz uralni, és ellenállhatnak azoknak a varázslatoknak, amelyek idegenek a természetüktől, a diópálca, miután leigázzák, bármilyen varázslatot végrehajt, amit csak a tulajdonos kíván, bizonyítva a mester kiemelkedő erejét. Emiatt igazán halálos fegyverré tud válni lelkiismeretlen kezekben.

Fűzfa (Willow)
A fűzfa ritka, gyógyító erővel rendelkező pálcafa, és azt figyeltem meg, hogy a tulajdonosában van valamiféle (általában alaptalan) bizonytalanság, habár megpróbálja elrejteni azt. Sok magabiztos vásárló ragaszkodik hozzá, hadd próbálja ki a fűzfapálcát (mert vonzza őket a megjelenése és a hírneve, miszerint alkalmas a haladó, non-verbális mágiára), de az én fűzfapálcáim mindig inkább olyat választanak, akiben nagy potenciált látnak, mint olyat, aki úgy gondolja, már szinte mindent tud. Van egy közmondás a családomban, miszerint aki a legmesszebb akar utazni, a leggyorsabban a fűzfával juthat el oda.

Tiszafa (Yew)
A tiszafa pálcák a ritkább pálcák közé tartoznak, és az ideális párjuk hasonlóan szokatlan, alkalmanként hírhedt. A tiszafa pálca arról híres, hogy tulajdonosát élet és halál erejével ruházza fel, de ez talán minden pálcáról elmondható; és mégis a tiszafának van kifejezetten sötét és félelmet keltő hírneve a párbajozó körökben. De valótlan lenne azt állítani (ahogyan néhány pálcatanban járatlan teszi), hogy azok, akik tiszafa pálcával rendelkeznek, jobban vonzódnak a sötét tanokhoz. Az a boszorkány vagy varázsló illik hozzá leginkább, aki szenvedélyesen védi varázslótársait. Ebből a hosszú életű fából készült pálcák ugyanolyan gyakran kötnek ki hősök kezében, mint gonoszokéban. Ahol egy varázslót eltemetnek tiszafa pálcával, a pálca gyökeret ereszt, és megnő, hogy védhesse a halott tulajdonosa sírját. Tapasztalataim szerint az biztos, hogy a tiszafa pálca sosem választ középszerű vagy félénk tulajdonost.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése